Már nagyon sokszor nekifutottam. Írni akartam mindenről. Kozmetikumokról, egészséges életről, zenéről, gyerekekről… és ahogy illik, mindenben el is akadtam hamar. De most már értem. Egyik sem én voltam igazán.
Mert én csapongok. Őrült módon lelkesedem, néha csak szavakért, emberekért, de percről percre másért. Jöhet egy könyv, egy zene, egy sportág, egy jól elkapott film, egy kedves hír vagy videó és feltámad bennem az a gyerekes öröm, ami miatt úgy gondolok magamra, mint egy hippire. Virággyerek, aki jórészt a szépet akarja meglátni a világból.
Így gondolok magamra. Átlagember vagyok, akit négy gyerek szaladgál körül és élem az életem nap, mint nap. Sem okosabb, sem kreatívabb, sem kitartóbb vagy híresebb, vagy különlegesebb nem vagyok, mint más. Nem is ezért írok. Csak magamnak. Csak mert néha annyi gondolat rohan meg- hogy aztán el is szálljon… és én sajnálom ezeket a mindig változó és aztán gyors elmúlásra ítélt gondolatokat. Amiket akár a férjemnek is elmondhatnék vagy a családom többi tagjának… de én még ide is le akarom írni.
Személyes blog lesz ez, ha kialakul. Most még csak egy próbálkozás. Rólam. Mert a világ szórakoztató hely és én szeretek benne lenni, és szeretném, ha meg tudnám mutatni, mitől szép nekem. Hátha más is azt találja szépnek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: